És eltelt két év, és voltunk egy pár helyen, talàn kisé szétesett az analógklub, de az érzés, hogy szép dolog volt és hiányzik a banda, az viszont egyre erősödik. Így az idei ősz ismét mozgalmasabb volt. Voltunk Balan bányai tónál, Csonkatoronynál, Szovátán. Séták, beszélgetések, viccelődések.
S végre ismét elmentünk egy hiánypótló túrára, s még új barát is csatlakozott, Noémi. Aki most már klubtag lett, ha akar lenni ha nem, hiába ült ki a fotó szélére, ez volt a beavató túra, s nyakában egy Pentax MX.
Cristi megkért, hogy írjak egy beszámolót a túránkról. Hát, ez egy picit most sem az a megszokott túra volt, de lehet már szokás, mert valamiért ez volt Noémi reakciója: "Juhuuu! Már túl is éltem egy Karesz-féle túrázást, úgyhogy be vagyok avatva".
Az utóbbi időben gyerekmeséket olvasok, macik, boszorkányok, Boribon, és amit aktuálisan olvasok álltalában kihat rám, így lehet nem az a beszámoló lesz amit elvársz Cristi, de a fotóid magukért beszélnek.
Mikor picik voltunk és szomjasak, mi visszafordultunk, nem mint Boribon. És így igaz, a sziklát se találtuk meg, de legalább itthon a melegben tudom pötyögni ezeket a sorokat, anélkül a fájdalom nélkül, amit az ember akkor érez, mikor kicsúszik a lába alól a talaj egy kerítés átlépése közben.
Vannak szép konfliktus mentes módszerekkel nevelő gyerekmesék, és vannak amiktöl hetekig rémálmod volt, mint Piroska és a Farkas. Még most se tudom beazonosítani a tegnap mi melyikben jártuk. Magas fák voltak, nagy erdő, sárga háromszögű turista jelzés. Követtük is szépen, nem volt farkas, nem volt mézeskalács ház. De volt recsegő palack a lábunk alatt, itt is ahol nem csak a madár jár, gyenge köd, enyhe út nemismeret, és volt jó társaság.
Sose kövesd a sárga jelzést !!! Főleg ha azt se tudod hová vezet. Követtük. Találkoztunk a legelején egy gyerekes családdal, épp akkor értek vissza. Vidáman megnyugtattak, könnyű megtalálni, végig van jelzés. Kb. másfél óra az út.
- Másfél óra? Húsz percet mondtam.
Megtalálni mit? Azt se mondtuk melyik sziklához készülünk. Fene gondolná hogy több is van. Vidámodjanak a saját túrájukon. Mit kell rossz útra küldeni az embereket.
Sétálunk tovább, kicsit későn indultunk, de, legalább korán sötétedik, ha eső lesz érdekes lesz az autókkal lemenni, de ez csak köd. És van jelzés ! Ja a stressz az arcomon? Az nem azért van, mert nem tudom az utat, hanem mert vizes gumikkal sötétben hazamenni... ès mi is vidáman megyünk a saját túránkon:
...2 hours later...
Követjük a jelzést, és nézem ahogy egyre távolodunk a GPS koordinátától. Azaz a koordinátát nem látom mert nincs jel, de emlékszem hogy a sárgás fáknál, a szatellitképpen, ott volt a szikla. És az irányt mutatja a beépített iránytű.
Na jó nem csak én néztem, nézte más is. Nem tudom, miért? Mintha tudta volna bárki is hová megyünk rajtam kívül. Még azt sem tudták, hogy én sem tudom. Jó volt ez így az elején. Doró tudta volna. Kár hogy nem volt velünk. Én még az ismerőse nevére se emlékszem aki először odavitt.
S eljön az a pont a mesében amikor a hősök elhagyják a megszokott utat, letérnek a mellékcselekményszálra és kezdődhet a kaland.
Gyerekek sose térjetek le az útról, , az új út se lesz könnyebb, az se visz a célba, és aztán el is tűnik a bozótban.
Mint a hátvakarás, majdnem eltaláltuk a pontot, de valahogy mozgott az a pont ami viszket. Nem, nem az a szikla, de legalább lehet látni előre 10 másodpercre, bár van idő egyet kiáltani mielőtt elkap a medve:
Medve. "Milyen medve édesapám?" A medve is csak akkor jön erre, ha eltévedt.
A székely ha baj van vagy eszik vagy iszik. Italunk nem volt. 20 percre jöttünk.
Helga miért szorítod úgy a kamerát? Nem tévedtünk el csak nem tudjuk hová megyünk.
Aszem itt jött az a pillanat amikor jobbnak láttam letenni a telefont, és felvenni egy botot.
Nem, nem Helgától féltem hanem a medvétől.
'Habár az adott pillanatban lehet a medve volt a legkisebb veszély.
Engedtünk a közös nyomásnak és eldöntöttünk, hogy visszafordulunk, nem lesz szikla, menjünk vissza.
A vissza utat legalább tudod? Hermina nézés.
Igen persze, hát arra, remélem...
Visszafele úton, mutatom, ide kellett volna érkezzünk. Mutatom, hogy mentsem a menthetőt.
Olyan ez mint a kommunizmus, elméletben szép, gyakorlatban nehéz elérni verés nélkül, s Cristin kívül nem sokan emlékeznek rá.
Ez lett volna a cél...
... de na ott is fák vannak itt is fák voltak, ott van szikla itt nincs szikla, menjünk haza...
Kacagunk, kacagunk de még egy ilyen túra s a bot a hátadra kerül Karcsi...
...aztán elszívtuk a békepipát.
Nem jön a szó, de az az érzés mikor ejted a az áfonyalekváros kenyeret a fehér farmernadrágra, de elkapod esés közben. Ja megkönnyebbülés.
Tudjuk mi, nem ma kezdtük, és legalább a fák nem kérdeznek rá, miért vagy stresszes.
...minden jó ha vége jó, és ha nem jó akkor még nincs vége. Folytatjuk. Kihagyunk pár évet, hogy felejtsünk, aztán csak a szépre és a kacagásra emlékszünk.
A fotókat Suciu Cristian készítette,
(ezért nincs rajta a képeken. egyáltalán nem azért mert jobban néz ki mint én).
Megjegyzések
Megjegyzés küldése
Hozzászólás: