Kis-Békás patak - visszaemlékezés

 Kedves olvasó, ne lepődj meg, hogyha nem havas tájas képekkel találkozol alább - engem kell érte hibáztass, mármint nem azért, hogy nincsenek, hanem azért, hogy ami van az miért most lett csak közzé téve... Nem fogom időhiányra, meg elfoglaltságra. Elmondom kerek perec: a többiek hibája, mert nem küldtek időben képeket ÉS amúgy is kellett egy évértékelő tavalyról - kellemest a hasznossal! Szóval úgy éreztem fairnek, ha ezt előre leszögezem. Hogy ne az elvárásaidhoz képest csalódj. Igazából fogalmam sincs, hogy milyen elvárásokkal érkeztél meg a blogra. Remélem csak kikapcsolódni és szórakozni és vagesz képeket nézni a Kis-Békás patak körtúránkról még tavaly késő-őszről. 

 

 

Fotó: Elekes Károly

 

Fotó: Csala Hermina

 

Fotó: Nagy Dorottya

Úgyhogy kezdem ezzel, aztán évértékelek. Csak hogy folytassam az őszinteségi kirohanásomat. Végig v-e-z-e-t-l-e-k! 

Kivételesen összehangoltan sikerül elinduljunk (ha már őszinteség: azért mondom, hogy kivételesen, mert általában Karesz "sorompót szokott kapni" Tekerőn amikor a csajokért megy Csomafalvára, és rá szoktunk várni), bevárjuk egymást a 7-es kilométernél, aztán leautókázunk a Békás szoros lábához, innen indul a túránk (ó bárcsak gyergyói lennék és tudnám annak a hídnak a nevét, amin átmentünk...). Mindig bevállalósak vagyunk és felfedezzük a tájat, így nem az ösvényen haladunk, hanem a patak mederben, hogy lássunk is valami érdekeset. Kövekre ragadt leveleket, víz által kimunkált fadarabokat... De egy idő után a romániai valóság úgy igazán mellbe vág a flakontorlaszokkal együtt. Meg is beszéljük, hogy 2021-ben szervezünk ide egy patakmeder takarító akciót, mert akkor biztos más is csillogó szemekkel kirándulna végig ezen a pöpec útvonalon.  

Fotó: Csala Hermina

 

Fotó: Elekes Károly

 

Kúszunk, mászunk, fényképezünk, aztán visszakapaszkodunk az ösvényre, elég volt a túlélőtúrából. Keresünk egy tisztást, kb félúton, tüzet gyújtunk, szalonnát sütünk és igyekszünk átmelegedni. Tehenek jönnek mennek, reménykedünk, hogy a kutyák ne jöjjenek (bocsi, de a diskurálás részletei ennyi idő után megfakultak). Eloltjuk a tüzet - itt megjegyezném, hogy egyes Analógklub tagokra ráférne egy rövid képzés, hogy MIÉRT KELL ELOLTANI a tüzet és miért NEM HAGYUNK ÉGŐ TÜZET MAGÁRA az erdőben, hogy neveket ne mondjak!

 

 

Fotó: Nagy Dorottya

Fotó: Elekes Károly

 

Fotó: Nagy Dorottya

      Meglepő, hogy a túraútvonal áthalad egy bácsi kertjén, aki kedvesen köszön vissza és egy esztena mellett, ahol a kutyák majdnem megettek, hiába volt kedves a néni, aki vigyázott a tehenekre. Iszkoltunk is gyorsan onnan! De a Mária-kőre már nem volt erőnk felmászni... Még egy utolsó felfedező-kitérőt tettünk a régi Békási alagútba - ahol már nem járnak autók, de gyermekkorunkban még az volt az átjáró -, na ennek az élménynek a képe sajnos nem fakult meg a memóriámban. Azt hiszem a letaglózó és a kiábrándult szavak jellemeznék legjobban azt amit láttunk. Szomorú, hogy mennyire nem vigyázunk a környezetünkre és nem fér vissza az autóba semminek a csomagolása üresen. 

 

Fotó: Elekes Károly

Na, ne vágjatok fancsali képet! Én még nem veszítettem el a hitemet az emberiségbe. Egyszer megjavulnak mind. ;) (ha muszáj lesz :P ) 

 

Fotó: Nagy Dorottya

 

Fotó: Csala Hermina

 

Fotó: Nagy Dorottya

Addig is elmondom, hogy eltereljem a figyelmeteket, hogy a tavalyi évünk eredményesen zárult. Már olyan szempontból, hogy sok helyre elkirándultunk, sokat kacagtunk és jól éreztük magunkat. Előhívtunk sok filmet, többet sikeresen mint sikertelenül! Nagyítottunk fotókat és koccintottunk az új évre. Ezekről majdnem mind írtunk is itt a blogban nektek és megmutattuk, hogy miket örökítettünk meg a túrák alkalmával. Idén is ugyanezek vannak tervben: sok túra együtt, jó kedvvel és kihívásokkal, na meg egy kiállítás, amit remélhetőleg nyáron majd valamikor megrendezhetünk, amikor kicsit levegőt kap a világ és nektek is szabad lesz eljönni, megnézni. Addig is kalandozunk tovább télen is. 

 

Fotó: Csala Hermina