Negyvenhat százalékos eső és helyzetkomikum

A kihagyott idő alatt sem változott meg semmi, úgyhogy maradtunk, akik voltunk: a túráinkat továbbra is egy hét intenzív tervezés előzi meg, de a részletek úgyis csak az utolsó pillanatban körvonalazódnak. A lényeg, hogy már mindenre van egy Excel táblázatunk, amit soha nem találunk és ha megtaláltuk sem használjuk mindig megfelelően.

A bezártság utáni első adandó alkalommal célba is vettük a Csofronkát. Film a gépbe, gép a zsákba, mellé természetesen süti és harapnivaló. Az időjárás előrejelzést is megnéztük, így mindenkinél volt vízhatlan cucc vagy esőkabát. A nap végére pedig már az is nyilvánvalóvá vált, hogy a negyvenhat százalékos eső azt jelenti: egész nap, megállás nélkül hullik az égi áldás és elázik mindenünk is. Suciu túra közben új elfoglaltságának, a videózásnak hódolt, így hol lassítva kellett mennie annak, akit kiszúrt, hol fákat simogatnia vagy épp a virágokra vigyázva sétálnia a fűben. A végeredmény egy hangulatos összefoglalója lett a hosszú kihagyás utáni első túránknak.

Napközben a legtöbb gép ugyan nem merészkedett elő a hátizsákból, de Doró nem véletlenül Dóra di Explóra, kitartóan fotózott az esőben, amihez végül páran még csatlakoztak és elkészülhettek az esőkabátos reklámfotók.

Fotó: Elekes Károly

Fotó: Nagy Doró

Fotó: Elekes Károly

Fotó: Nagy Doró

Bár mindig a csúcs a cél, ezúttal a csúszós kövek miatt kevesen vállalták be az utolsó pár métert. Amíg a bevállalósabbak a fenti ki(nem)látást csodálták, a többiek muffint, uborkát és szendvicset vittek be a szervezetükbe. Az eső persze egy pillanatra sem maradt le tőlünk.

Fotó: Csala Hermina

A visszafelé vezető úton a csapat szokatlanul csendes és ázott volt. A túra vége felé a pásztorkutyák azért kicsit megdobogtatták a szíveket, de ők és mi is sértetlenül kerültünk ki a találkából. Hazaérkezés után, néhány forró fürdőt követően a csoportban máris szóba került a következő túrahelyszín. Természetesen nem döntöttük el egyből, egy hétig módszeresen fontolgattuk, hová, hányan, miként. Ahogy kell. Végül szombat reggel nyolckor már teljesen világos volt mindenkinek, hogy kilenckor indulunk a Kerek-kőre. Az egész hetes borús időjárás ellenére induláskor gyönyörű idő volt, ami helyenként kis széllel és vékony esővel, de kitartott egész nap. Felüdülés volt az előző élményhez képest.

A meredek kaptató utáni első pihenőnél már le lehetett vetni a vastagabb ruhákat, elővenni a gépet és filmet fűzni bele, segítséggel vagy anélkül.

Fotó: Simó Anna

Fotó: Nagy Doró

Fotó: Elekes Károly

A hangulatképek mellett pedig szokásához híven a természet is követelt magának néhány kockát.

Fotó: Elekes Károly

Fotó: Nagy Doró

Fotó: Simó Anna

Fotó: Nagy Doró

Fotó: Elekes Károly

A csúcson aztán volt evés, ivás, tornagyakorlat és amikor már Dénes is megpihent, aki a hátán hozta fel a biciklijét, elindultunk lefelé. A táblánál azért még megálltunk egy csoportképre: lányok a fára, fiúk köréje. A teljes létszámos csoportkép pedig elég merész ahhoz, hogy az összeállítás egyetlen digitális fotójaként kerüljön be ide.

Fotó: Elekes Károly

Fotó: Jakab Lóránt

Fotó: Suciu Cristian

Hazafelé a hosszabbik utat választottuk, ami elsősorban nem a rövidebbnél volt hosszabb, hanem inkább a vártnál. Szerencsére a jókedv, a gombahatás (nem, ezt nem fogjuk kifejteni), a helyzetkomikumok, a random padok és pihenők, valamint a szép tájak segítettek a lábainknak haladni.