Kellett egy kis idő, amíg letisztult a fejekben
Karesz e heti fotóötlete, hiszen az analógiával kapcsolatban mindannyiunknak az jutott eszébe először, ami a klub alapját is képezi: maga az analóg fotózás. Hogyan lehetne ezt megjeleníteni egy fényképen? Mivel nem tud mindenki otthon filmet hívni, találkozásaink pedig még mindig korlátozottak, így az analóg analógia ötletét hamar elvetettük. Maradt a digitális és telefonos fotózás és a téma: analógia.
 |
| fotó: Suciu Cristian |
A csoportbeszélgetésünk igazi kincsesbánya, ahol életbölcsességektől
poénokig minden megtalálható. Alkalomadtán a kettőt egymástól nehéz
megkülönböztetni. Így jutottunk el a homályostól a letisztult témáig,
avagy részletek egy Analógklub-os szómagyarázó értekezletből:
„Esetleg
lehetne digitális kép és a téma lenne analógia. Az így mozgatna fantáziát?” (Karesz)
„Digitálisan
csináljunk analógot?” (Doró)
„Régi vs.
új?” (Helga)
„Bármi,
ami analógia (érkezett a kielégítő válasz Karesztől).
S Zsú, te vállaltad a szöveget, na, most
kacagj!” – jelentem: kacagok és (s)írok!
„Sok minden
belefér az analógiába, párhuzamok, megfelelő dolgok stb. Oszt nekem
nehogy ne teljesítsetek, mert ez most az Analógklub büszkeségébe fog taposni,
ha nem tudunk analógiát fotózni.” (Karesz)
Még Wikipédia meghatározással is kisegített minket
az ötletgazda:
„Analóg:
hasonló, valamivel bizonyos szempontból egyező, annak megfelelő. A szó a görög
άνάλογος (ánálogosz) szóból származik, amelynek jelentése: arányos, megfelelő,
hasonló. Például Lórika gyenge
memóriája analóg megfelelője a C64 -es számítógépnek.” – jön hozzá rögtön a
magyarázat is, úgyhogy nem panaszkodhatunk.
Aztán jött Zoli is, a megmentő, aki komolyan veszi a
feladatot, módszeresen utánanéz az analógia jelentésének és fairplay játékos lévén,
velünk is megosztja, amit talált:
„Hasonlóság,
amiről eddig is szó volt. Túláltalánosítás, ami kreativitásnak enged szabadkezet,
de a képből lesz értelmezhető. Bizonytalanság, amivel manipulálni lehet a képen
keresztül. Itt kevésbé szabad a kreativitás, de motiváló a megvalósítás. Amúgy
az analógián a matematikában előforduló aránypárhoz hasonlóan két viszony
egyenlőségét kell érteni. Néhol betűkkel. Kant szerint: A úgy viszonyul B-hez,
mint C X-hez. Az úgy viszonyul egyenlőséget jelent.”
Karesz ezt is rövidre zárta egy megfelelő
hasonlattal:
„Maradjunk abban, hogy az
analógia legegyszerűbb magyar megfelelője: a megfelelő. A mi klubunk analógiája
a 2-es kórterem a tölgyesi ideggyógyászati központban.”
Mindenkinek világos, nem?
„Sosem
gondoltam volna, hogy egy blogtéma szükséges ahhoz, hogy hosszú idő után újra
tudományos cikkeket olvassak, de jólesett, csak úgy izzottak a szinapszisaim! Amikor
nekikezdtem az olvasásnak, hogy tisztábban lássam, mi is az analógia csak még
inkább gondolkodóba estem, mert rengeteg szempontból lehet vizsgálni. Így hát,
úgy döntöttem a legáltalánosabb szempontból igyekszem megfogni a témát. Én a
könyv – E-book reader analógiát dolgoztam fel. A helyzet egyszerű: a funkció
megmaradt csak a küllem alakult át az emberi kreativitásnak hála, ami azt is
lehetővé teszi, hogy az a sok könyv egy kis kütyüre mind elférjen.” (Nagy Dorottya)
 |
| fotó: Nagy Dorottya |
 |
| fotó: Nagy Dorottya |
„Nagyon sokat gondolkodtam, hogy ebben a témában mit is
tudnék én felnyújtani vagy megalkotni? Ezeket a fotókat nem lehet alkotásnak
nevezni, de emléknek igen. Nekem erről (is) szól egy analóg fotó: emlék,
visszapillantás. Hogy honnan indultam és hol is tartok.” (Ádám Katalin)
 |
| fotó: Ádám Katalin |
 |
| fotó: Ádám Katalin |
Amikor végre az én fejemben is letisztult, hogy mire
gondolt a költő az analógia szó kapcsán, azonnal a kézírás jutott eszembe. A
laptopon való pötyögés és a toll sercegése a papíron: analógia, mégis két
egészen más hangulatot képviselnek. Mindkettőnek ugyanaz a rendeltetése, hiszen
segítenek teret adni gondolataink szöveggé formálásának. Számomra mégis két
külön világ. A laptop jelenti mindazt az írást, ami munka, kötelező, gyakran
szabályokat követ és törlésre kerül, ha valamit elrontok, kijavítok. Papírra
írni egészen más. A papíron minden megmarad. Megmarad a kihúzott, az áthúzott,
a felcserélt, az utólag nevetségesen hangzó, aztán sorakozhatnak a polcomon a
teleírt noteszek és füzetek. Akkor írok papírra, amikor a bennem lévő káoszt
akarom elrendezni. A kézzel leírt szó ugyan analógiája, megfelelője a laptopba begépeltnek,
mégis sokkal nagyobb értékkel, érzéssel és hangulattal bír számomra.
 |
fotó: Csiki Zsuzsi
|
"Virág, tűz, minta, motívum, a kertsason, a sisakon, szoknyán, a réten is. Mi, emberek, szeretjük díszíteni dolgainkat, környezetünket (habár nem csak mi, emberek, a lugasépítő madár hímje is előszeretettel díszíti környezetét az eredményes udvarlás reményében, nem beszélve a szarkákról). Sokszor észre sem vesszük díszeink, motívumaink azonosságát, ismétlődését. A legtöbb a természet formáinak utánzása, a természet elkapása. A fényképész is lépten-nyomon ezt szeretné: a természet szépségét, formáit elkapni, leutánozni, hazavinni, zsebre rakni. Előhívni, photoshoppolni, és naívan azt hinni, hogy sikerült rárakni a természet szépségére. Egy lapáttal..." (Karesz, alias Elekes Károly)
 |
| fotó: Elekes Károly |
 |
| fotó: Benedek Helga |
 |
| fotó: Erős Zoltán |
"Susan Sontag nyomán a fénykép egy valósághű mása a valóságnak. Ami a fotón van, az minden bizonnyal megtörtént. Ugyanakkor része is a valóságnak, e kettősségükben a fényképek egyedülálló dolgok. És egy rajz a fénykép alapján? Ha a rajzot egy gép készítette, kivéve az egyenletből az emberi beavatkozást, az eredmény mása a valóságnak? Egy új része? Analógiája?" (Karesz)
 |
| fotó: Elekes Károly |
Ui. (és egyben fogadalom): A következő blogbejegyzésünk már tényleg, végre, újra analóg fotókkal lesz zsúfolásig tömve!