Februári lapzárta: Lapos patak - Gyilkos kő

A rövid "sajtószünet" ellenére, februárban is volt tevékenység az analóg klubban. Több hegyi túrát is szerveztünk, de talán a fura tél miatt, kissé lapos volt a banda.

fotó: Elekes Károly

De nem volt lapos a februári kezdőtúra, annak ellenére, hogy csak hárman vettünk részt: Lórika, Cristi és jómagam. A békás szorosba érkeztünk autóval. Elfogyasztottuk Cristi fahajas kávéját, és innen indultunk tovább a piros háromszög jelzésen. Cristi nem úszta meg a kritikát: Karácsony és Szilveszter után egy hónappal, még mindig fahajast kávét itatni az emberekkel ??? Az eredmény: Cristi többet nem hoz nekünk kávét.

Egy kis erdei séta után, meredek kapaszkodón át jutunk a patakmederbe, ami az alsó részen kanyonos jellegű. Fene érti a székely névadásokat: Lapos-patak. Az a patak minden volt csak nem lapos. Még talán patak sem, mert víz se volt benne, csak falevél és homok. De volt egy fura zöld műanyag, nagyjából két méterre az épp még tisztán látom mi az határon kívül. Vödörtető vagy gumicsizma lehetett újkorában, de fentről hátizsáknak tűnt és rávette a társaságot, hogy felderítő - kincsvadászó ereszkedésbe kezdjünk, le a kanyonba. Kincsre nem leltünk, de legalább lett egy pár fotó a patakmederből.

fotó: Suciu Cristian

Visszamászunk. Hatalmas fehér kőtömbök, eltorlaszolt farönkök, helyenként egy autógumi, meg egy jókora alumínium edény. Összegyűrve mint egy papírgalacsin. Suciu bácsi rátekeri a halszem lencsét a nikonra. Talán a fahajas kávé hatása: pózolt és fotózott is. Az eredmény viszont magáért beszél: kell egy kis fűszer a feketébe. Ha fotózásnál nem is, a pózolásnál van még mit tanuljon és úgy látszik én is:

fotó: Suciu Cristian

fotó: Elekes Károly

fotó: Jakab Lóránt

fotó: Suciu Cristian

A sziklás kanyonos rész után, folytatódik az ösvény a patak meder mentén, itt már tényleg laposabb a patakmeder, viszont körülöttünk magasodnak a sziklatömbök. Több kapaszkodó után kiérünk egy tisztásra. Kaszás házak, drótkerítés, távolban kutyaugatás. Szeles napos idő váltakozik, kezdünk lefagyni. Indulunk tovább. Nyáron mindenképp érdemes lesz ide visszatérni.

fotó: Elekes Károly

Következő hétvégén, a zuhogó eső ellenére, ismét elindulunk. Ezúttal a Gyilkoshoz. Az időjárás, ha nem is gyilkos, de kegyetlen. Eshet fújhat csak rossz idő ne legyen. Felérünk a csúcsra és szerencsére az idő tökéletes is az analóg fotózáshoz.

fotó: Hermina Csala

fotó: Elekes Károly

A szél süvít és percenként változtatja a fényeket, ködfoszlányok száguldanak el a fejünk fölött. Csak épp ujjaink ne fagynának az exponáló gombhoz. De az amatőr analóg fotós mindig lelkes, és mindenre van, egy gyors analóg megoldása: Cristi és Hermina kézcsapkodós bemelegítésbe kezd. Biztos van egy neve is ennek a játéknak, de sose halottam, mindig csak a két kitartott kéz és a na csapjad...

fotók: Elekes Károly

És mivel ez az a klub ahol a tagok egymást fotózzák:

fotó: Suciu Cristian

fotók: Elekes Károly

Harmadik és egyben utolsó februári túránk a Csalhóhoz vezettet. Itt végre sikerült egy kis telet is elkapjunk. Felcsillant a szemünk amint megpillantottuk a Tóka (Toaca) napsütötte havas csúcsát az autó ablakából. Nem rövid túra, de nem veszélyes. Picit unalmas a kezdés, jobbról is fák balról is fák, hosszú monoton emelkedés az erdőben. Viszont a nemzeti park rendezett, nem látunk favágásnyomokat a túraösvényen, és egy kis idő után ritkul helyenként az erdő, kileshetünk a lombkorona közül. Néhol pihenők vannak kialakítva, asztalok padok, megállunk csoki és cukorka osztogatás. Kiderül, hogy Hermina nem szereti az olcsó gumicukrot, tíz lej alatt meg sem kóstolja.

Öt lej a belepő, és nincs lyuk a kerítésen, kifizetjük és nekivágunk:

fotó: Elekes Károly

A kutya ingyen van, viszont nem hazavihető. Lajos újdonsült barátjával ismerkedik.

fotó: Jakab Lóránt

A csúcson igazi tél és meleg menedékház.

fotó: Elekes Károly

fotó: Jakab Lóránt

A menedékháznál civilizált környezet fogad, mintha nem épp 1800 méteren lennénk, két óra gyaloglás után. Egy kis meleg tea, nem nem a menedék házból, oda nem megyünk be, majd visszafele. Termoszban meleg tea: van, szendvics: van. Gyorstalpaló s abrakolás a hegy alatt, s indulunk tovább, a Tóka csúcsra. Hátha sikerül sötét előtt visszaérnünk az autókhoz.

fotó: Jakab Lóránt

fotó: Suciu Cristian

Távolban a békási víztározó. Légvonalban nem is jövünk messziről, viszont a csúcsra vezető lépcsősor jól esik, nélküle nem lett volna sem kedv sem bátorság fölmászni.