2019 margójára



fotó: Suciu Cristian 
   
  Csendesen telt a december az Analógklubban. A blogbejegyzések apadtak ugyan, de a klub aktivitás  szerencsére nem:  voltak találkozók, filmhívások és nagyítások. Elbúcsúztattuk Dorót, aki Ausztriában tölti és dolgozza a telet.  Rögtönöztünk egy kis évzáró/karácsony utáni  találkozást, ahol volt süti, házi bor, kellemes társaság.


Kovács István fotói
---
     Telhetetlenek vagyunk, így még az évzáróval sem ért véget az év. Az utolsó előtti napot is sikerült egy kis tartalommal megtölteni: rövid túra a Gyilkos-tónál.

fotó:Elekes Károly
   Délben indultunk, nem volt sietős.  Úgy terveztük, hogy a naplementét kapjuk el, így csatlakozni tudott hozzánk Zsuzsa és Helga is.
A Gyilkos-tó melletti Tündérkertet tűztük ki úticélnak. Rövid, de látványos túra.
fotó: Suciu Cristian


     Picit megszuszogtatott, de végre havat is taposhattunk.  Jólesik hallani a ropogást, nyikorgást a bakancsok alatt:  nem is tél a tél hó nélkül.
     Az erdőbe beszűrődik a napfény. Sárgás sugarai között látványos hófüggönyök hullanak a fákról.  Zsuzsa volt az első, aki nem bírta tovább és előkapta gépét, hogy megörökítse:
- Amatőrök :)  (a szó jó értelmében)
- Ó, ezt nem lehet úgyse visszaadni...
Cristi is és én is a hátizsákban tartjuk még a gépet, majd ha látványosabb lesz, akkor talán "megéri" ledobni a zsákot és kicsomagolni.
Zsú nem adja fel és a látvány tényleg különleges, Cristinek pedig sikerül is elkapni.
---
     Hamar felérünk a tetőre és annak ellenére, hogy az úton végig a Nikon FE2 lógott Cristi  nyakában, előkerülnek a digitális gépek is.
Én is digitálissal kattogtatok, Zsuzsa is mellőzi a Mamiya ZE-t,  Helga viszont tartja a frontot a Yashicával.


fotó: Elekes Károly

fotó: Suciu Cristian


Talán újévi fogadalomnak jó lenne, hogy ezután több analóg képet készítsünk és kevesebb digitálisat, de az Analógklub elvei közé befér az a nagyon jó szabály, hogy nincs szabály. Mindenki úgy fényképezzen ahogyan szeret (csak éppen mindig legyen a zsákban legalább egy analóg gép és egy film).

fotó: Elekes Károly

fotó: Elekes Károly

Zsuzsa kérésemre kimerészkedik egy kép kedvéért a gerinc szélére is. Még egy lépéssel kintebb is küldeném, de csak bátrak vagyunk nem vakmerőek, úgyhogy meghúzzuk a biztonságos vonalat a hóban.  Hamar megfagyunk és elindulunk lefelé, már a naplemente sem érdekel, csak ihassunk végre valami meleget.

fotó: Elekes Károly

A hideg ellenére csak elkap az analóg érzés és kihalászom a régi Kiev 80-at a zsákból.  Szerencsémre a többiek türelmesek. Fagyos kézzel nehéz betölteni a filmet, de összejön: Foma Retropan 320,   se fénymérés, se kalkulálás. Év elején az első dolog, hogy előhívjuk.

fotó: Csíki Zsuzsi

fotó: Suciu Cristian

Hazafelé is csodás  fények várnak az erdőben és nemcsak, hiszen egy zerge is meglep. Annyira közeli és mozdulatlan, hogy hirtelen eszembe sem jut a nyakamban lógó fényképezőgép. Csak Zsuzsának próbálom hadonászni, hogy: zerge, ott egy zerge.
Lassan, komótosan kezdett el sétálni, hátán pedig a nyugvó nap utolsó sugara csillogott (a zergének, természetesen). Zsuzsa is odaér mellém és bámulja. S hiába hitetlenkedik Cristi és Helga, a zerge valós volt és csodálatos.

fotó: Elekes Károly


fotó:Elekes Károly


Még egy utolsó pillantás a narancsszínű csúcsra és indulunk tovább lefelé: 

vonz a meleg tea, meg a 2020.



fotó: Elekes Károly