Lehet-e úgy tagja lenni egy
klubnak, hogy soha nem vagy otthon a gyűléseken és a közös tevékenységeken?
Lehet, lehet. Hogyne lehetne. Főleg akkor, ha a csapat olyan jófej, hogy a soron
következő fotótúrát Kolozsvárra szervezi. Így te is részt veszel végre, ők is
buszozhatnak kicsit a nagyvárosban, szóval mindenki jól jár. Aztán kezedbe
nyomják az első analóg gépet, aminek lányos zavarodban még a nevét sem sikerül
megjegyezni. Belerakják neked a filmet, egypercben magyarázzák a működését,
tessék, készen is vagy, mehetsz fotózni. Te pedig keresed a pillanatokat,
amelyeket érdemes megörökíteni. És a fókuszt. Azt nagyon. Közben meg nagyjából
ilyen elveszettnek érzed magad:
A fókusz magyarázata egyszerű: belenézel, látsz két egymáshoz viszonyítva elmozdult képet, az egyik talán sárga, de nem mindig, szóval tekered, figyeled, hogy a nem mindig sárga mikor nem sárga többé és nyomod a gombot. Ennyi. Elő is bukkan néha az élesség, de sehogy sem oda ahová tervezted.
Aztán a nap telik. A többiek annyira profinak tűnnek.
Sétálnak, meglátnak, komponálnak, megörökítenek, továbbállnak. Közben
nyugtatgatnak, hogy az első filmje senkinek nem sikerül jól, de egy valaki
volt, akinek mégis, na ő aztán nagyon ügyes volt, de mindenki nem ilyen ügyes,
szóval ne stresszelj. Oké. Máris jobb. Aztán valaki kivégzi az első harminchat
kockáját, majd a teljes filmtekercset is módszeresen: egy kis türelmetlenség és
a nap eddigi fotói összegyűrve landolnak egy útszéli szemetesben. Színváltás,
sajnálkozás, sopánkodás, de ez is benne van a pakliban. A csapat pedig együttérzésből
nem heccel, nem szívat, nem dörgöl orr alá semmit. Az előző mondat pedig nyomokban
iróniát tartalmazhat. Estére elfáradtok, már csak az iváshoz marad energia, de
ahhoz sem sok. Úgyhogy nagy buli nem kerekedik, de a hangulat stabil. Címszavakban:
BORogatás, uborka, heccelés.
A következő nap várakozással, majd botanikus kerttel indul.
Fotóznivaló dögivel, de számodra a fókusz még mindig misztérium, mert látni nem
látod, a méterek megtippelése pedig nem az erősséged. Majd jön a profi, elveszi
a masinát és megmutatja, hogyan is kell fókuszálni. Hát így:
Megembereled magad és a retinád eddig ismeretlen részeinek
segítségével végre sikerül ráérezni. Rettegjetek pálmafák! És srácok.
A túra végére pedig rájössz, hogy jó emberekkel, jó
hangulatban, jó helyeken rossz képeket csinálni végülis egész jó üzlet. Majd megfogadod,
hogy igyekezni fogsz mindent megtanulni azoktól, akik valamikor ugyanott
kezdték, ahol te, csak nem adták fel.